Otthonosság, Minőség
Jobbá tehető a világ!
Főoldal > Hírek, aktualitások > Megemlékezés az Aradi vértanúkról

Vértanú szoros értelemben az az ember, aki hitéről élete föláldozásával tesz tanúságot. Átvitt értelemben minden olyan személy, aki az igazságért életét adja. Az aradi vértanúk azok a magyar tábornokok voltak, akiket az 1848–49-es szabadságharc leverése után, az abban játszott szerepük miatt Aradon kivégeztek.   Mindegyikük aktív vagy nyugalmazott császári-királyi tiszt volt, altábornagyi, ezredesi rangban. A győztes Habsburg birodalom ellenben egyikük tábornoki rendfokozatát sem ismerte el hivatalosan. 1849. október 6-án, egy időben az aradi tábornokokkal, Pesten kivégezték az első felelős magyar miniszterelnököt, Batthyány Lajost. Kossuth Lajos 1890-ben, az egyetlen fonográfon is rögzített beszédében Aradot a magyar Golgotának nevezte.

 

gróf Batthyány Lajos (1807-1849: élt 42 évet)

Gróf németújvári Batthyány Lajos (Ferenc József) államférfi, Magyarország első alkotmányos miniszterelnöke. Vértanú. 1846-tól legfőbb törekvése az ellenzék egységesítése, az Ellenzéki Párt szervezése, programjának kidolgozása lett. Kossuth mellett a főrendi házban az ellenzék vezére. Jelentős mértékben az ő szervező munkájának köszönhető, hogy a régi sorezredekből, nemzetőrökből, honvédekből sebtében egybegyűjtött magyar haderő 1848. szeptember 29-én Pákozdnál megállította az országba betört horvát csapatokat.

1849. január 8-án Pesten, a Károlyi-palotában elfogták, és a budai laktanyába zárták. A magyar seregek közeledtével átszállították Pozsonyba, Laibachba, Olmützbe. Társai többször megpróbálták kiszabadítani, de ezeket a kísérleteket azonban ő maga utasította vissza, mert mindvégig ragaszkodott ahhoz, hogy mindvégig törvényesen cselekedett, és nem ismerte el a császári bíróság illetékességét. A bécsi kamarilla azonban őt tekintette a forradalmi mozgalom egyik elindítójának, és elhatározta, hogy kivégzésével példát statuál. Pere kimondott koncepciós per volt. Haynau október 3-án jóváhagyta a haditörvényszék halálos ítéletét, és elrendelte Batthyány felakasztását. Az utolsó, engedélyezett látogatáson felesége egy parányi tőrt csempészett be neki. Ezzel súlyos sérüléseket ejtett a nyakán, de életben maradt. Sebei miatt az ítéletet kénytelenek voltak golyó általira módosítani. A magyar miniszterelnököt, aki a súlyos vérveszteségtől támolygott, ketten kísérték. A kivégzőosztag előtt fél térdre ereszkedett. „Éljen a haza! Rajta, vadászok” – kiáltotta.

Szántóffy Antal, az akkori pest-józsefvárosi római katolikus plébános s visszaemlékezéséből:

„Miután színleg plébániám temetőjében sírt ásattam volna, Hausmann orvostudor és Bártfayné kíséretében esti 10 óra felé bérkocsiban megjelentem a rókusi kóroda kapuja előtt, mely egynehány perc múlva kinyilván, a boldogult miniszterelnök tetemét egy egészen közönséges, mint nevezni szokták, létrásszekér vitte kifelé, mint rendelve volt, a józsefvárosi temetőbe. Hárman a fiakerben nyomban követtük minden akadály nélkül, csak a vámháznál a katonai őrség vizsgáltatta a halottas kocsi tartalmát, míg végre a temetőbe érve, leszálltam a kocsiról, és mint a hely ura, színlelten kissé szigorúbb szavakban kifejezést adva tettetett elégedetlenségemnek az ásott sír nem elegendő mélysége s egyéb célszerűsége felett. Ez ürügy alatt a halottas kocsisnak megparancsoltam, hogy miután éjjel új ásás által a dolgon segíteni nem lehet, forduljon vissza, s hajtson, amerre parancsolni fogom. S így történt, hogy ismét a vámház mellett el – hol többé kérdőre sem vontak – egyenesen a szent Ferenciek zárdája felé hajtattam, hol mintegy éjjel 11 óra felé érkeztünk meg, s hol már vártak bennünket. Boldogult Dank Agáp néhány csak öregebb páter kíséretében, kik a titokba be voltak avatva, égő fáklyákkal fogadott bennünket. A halottaskocsi hazarobogott, a holttetem pedig a sírboltba vitetett, és egyházi szertartás mellett néhány atya és segédkező jelenlétében ünnepélyesen beszenteltetett. A tetem befalazása után elhelyezett vörös márványlapnak a belső felén volt a felirat: „1849-ben okt. 6-án az Úrban elhunyt G. B. L. – Áldás és béke hamvaira.”

Lázár Vilmos (élt 31 évet)

Örmény származású magyar nemesi családban született a vajdasági Nagybecskereken, a mai Szerbiában. Az 1848-as események hatására belépett a magyar honvédseregbe. Április 5-én kinevezték egy akkor a Zemplénben állomásozó dandár parancsnokának, feladata a megye Galíciai határának biztosítása volt. Kiválóan szerepelt a szabadságharc utolsó csatáiban. Bem tábornok ezredessé léptette elő, és megbízta a IX. magyar hadtest parancsnokságával. Csatát vesztett seregével Lugos irányába vonult, azonban 1849. augusztus 19-én hadteste maradványával kénytelen volt a császári csapatok előtt letenni a fegyvert. Noha csak ezredesi rendfokozatot viselt, mint önálló hadtestparancsnokot a szabadságharc tábornokaival együtt állították az aradi hadbíróság elé. Mivel a császári csapatok előtt tette le a fegyvert, „kegyelemből” golyó általi halálra ítélték. Az aradi vértanúk között őt végezték ki elsőként. Csontjait csak 1913-ban találták meg az aradi vár sáncában. Az aradi emlékoszlop kriptájában nyugszik.

gróf Dessewffy Arisztid (élt 47 évet)

Az Abaúj vármegyei Csákányban született jómódú, magyar, evangélikus nemesi család tagjaként. A napóleoni háborúkat követő hosszú békeidőszak után 1839-ben kapitányi rangban nyugdíjaztatta magát. Az 1848-as forradalom kitörése után ismét szolgálatba lépett.  Kitüntette magát a kápolnai csatában, majd a tavaszi hadjárat ütközeteiben, hadtestével jelen volt Buda ostrománál. Lehetősége lett volna Törökországba menekülni, de volt bajtársa, Franz von Liechtenstein herceg altábornagy biztatására augusztus 19-én Karánsebes mellett a császári csapatok előtt letette a fegyvert. Liechtenstein tábornok utóbb valóban közben is járt bajtársa érdekében, de eredménytelenül: az aradi hadbíróság Dessewffy Arisztidet kötél általi halálra ítélte. Mivel császári csapatok előtt tette le a fegyvert, ítéletét Haynau később „kegyelemből” golyó általi halálra változtatta. A golyó által kivégzettek négyes csoportjában másodikként lépett a kivégző osztag elé. A kivégzetteket az aradi vár árkában földelték el. Holttestét családja később titokban felkutatta és kicsempésztette a várból. A vértanú tábornok teste 1850 óta családjának margonyai birtokán nyugszik.

Kiss Ernő (élt 50 évet)

Gazdag, örmény eredetű családban született Temesvárott. Az ő nevéhez fűződik az első jelentős délvidéki győzelem, a perlaszi szerb tábor bevétele szeptember 2-án. A szabadságharc végéig több alkalommal is helyettesítette a hadügyminisztert. A világosi fegyverletétellel került orosz cári, majd osztrák császári fogságba. Kiss Ernő halálos ítéletét kötél általi halálról golyó általi halálra módosították, mert császári csapatok ellen harcoló csapatokat nem vezényelt. Az első lövés a vállába hatolt, ekkor saját maga vezényelt újra tüzet a tanácstalan kivégzőosztagnak. Ezután a halálos ítéletet közvetlen közelről hajtották rajta végre. A kivégzést követően tisztiszolgája hantolta ki és álnéven eltemette az aradi temetőben, később a családi kriptában az eleméri katolikus templomban helyezték örök nyugalomra.

Schweidel József (élt 53 évet)

Az 1848-as forradalom kitörésekor Bécsből hazavezette az ezredét. A katonai ranglistán gyorsan emelkedett, először ezredessé nevezték ki, majd a schwechati csatában tanúsított bátorságáért az Országos Honvédelmi Bizottmány 1848. október 28-án tábornokká avatta. 1849. május 9-én Pest városparancsnoka lett.

Világosnál tette le a fegyvert. Ő volt az egyetlen, akit az aradi vészbíróság kegyelemre javasolt Haynaunak, aki azonban ezt elutasította, és kötél általi halálra ítélte. Ezt Schweidel feleségének, a lengyel Domicella Bilinskának a könyörgésére "kegyelemből" golyó általi halálra változtatták, hisz a császári seregek ellen nem vezényelt csapatokat. Fogságáról naplót vezetett felesége számára: "Egy fiatal minorita papot küldtek hozzám, aki igazán értelmes ember és érdemdús pap; megbízták, hogy holnap reggel jöjjön el hozzám, és lásson el a szentségekkel. Valóban ne adnának kegyelmet nekünk? Az utolsó pillanatig olyan reménykedve bizakodom, hogy nem is tudom magam átengedni a halál gondolatának. Zárom ezeket a sorokat, és remélem, hogy október 6-án örvendetesebb érzésekről számolhatok majd be. Ezt a három ív papírt, amelyen hűségesen megírtam aradi fogságomat, adják át feleségemnek, Domicának, ha bele nem pusztul bánatába."

Poeltenberg Ernő (élt 41 évet)

Poeltenberg Ernő lovag gazdag osztrák szülők gyermekeként született, édesapja ügyvéd volt. 1848. szeptember 29-én részt vett a pákozdi csatában és Jellasics horvát bán serege ellen harcolt, az osztrák határ átlépésének gondolatával azonban nem értett egyet, a határátlépés ellen izgatott, s ezért elbocsátották a hadseregből néhány tiszt-társával együtt. Nagyon megdöbbentette őket ez a döntés, hibájuk elismerése után újból felvételüket kérték. Visszavették mindnyájukat és Pöltenberg Görgei Artúr parancsnoksága alá került, akinek javaslatára 1848. október 27-én honvédőrnaggyá, később, decemberben alezredessé nevezték ki.

Haynau haditörvényszékeke Poeltenberg Ernőt felségsértés bűntettének koholt vádjával kötél általi halálra ítélte. Az aradi vártól délre, a Maros árterén, reggel 6 és 7 óra között akasztotta fel Franz Bott katonai hóhér. A bitófa alatt így szólt: „Szép deputáció megy Istenhez a magyarok ügyében reprezentálni!”. Rendkívül erős fizikuma miatt halála lassú és gyötrelmes volt.

Török Ignác (élt 54 évet)

Kisbirtokos magyar nemesi családból származott. A bécsi hadmérnöki akadémián végzett, a császári hadsereg kötelékébe hadnagyként lépett. 1839-ben a nemesi testőrséghez került, ahol erődítés- elméletet oktatott. Tanította többek között Görgey Artúrt és Klapka Györgyöt is.

1848 októberében a Komáromi várban szolgált, mikor a vár teljes állománya csatlakozott a honvédekhez. 1848-1849 telén megszervezte a vár erődítését, kiépítését. Windisch-Grätz sikerei után Majthényi parancsnok, át akart adni a várat az osztrákoknak, ezért tisztjei lemondásra kényszerítették, és a parancsnokságot a legidősebb tisztre, Török Ignácra ruházták. A döntést a kormány megerősítette, és január 28-án tábornokká nevezték ki.

Török Ignác a hadbíróság előtt magyarságával igazolta a tettét – „Lelkiismeretem felment engem”. A hadbíróság kötél általi halálra ítélte. 1932-ben találták meg maradványait, az aradi emlékoszlop kriptájában nyugszik.

Lahner György (élt 54 évet)

Georg Lahner alias Lahner György Túróc vármegyében született német polgári családból. 1848 tavaszán felajánlotta katonai szolgálatait a magyar kormánynak, bár a magyar nyelvet törve beszélte. A pesti központú magyar fegyvergyártás felfuttatása volt a feladata. Lahner hatalmas szervezőmunkát végzett, ennek következtében a lőfegyvergyártás többszörösére nőtt. 1848 decemberében azonban a hadsereg Windisch-Grätz támadása miatt kénytelen volt feladni Pestet, ezért a hadiipart keletre kellett telepíteni. Lahner az üzemek leszerelésével és elszállításával, a gépsorok és a szakemberek kimenekítésével biztosította a lehetőséget a harc folytatásához. A szűkös lehetőségekhez képest feladatát kiválóan oldotta meg, a megmentett gépekkel és munkásokkal Nagyváradon újra felállíttatta a fegyvergyárat, amely minimális időkieséssel újra termelni kezdett, lehetővé téve a tavaszi hadjárat offenzívájának elindítását. A vár környékén puskaporgyár és ágyúöntöde is volt, a vár kazamatáiban pedig fegyvergyutacsokat készítettek. Lahner az ágyúkra Zrínyi utolsó hadtudományi munkájának jelmondattá vált főcímét íratta: „Ne bántsd a magyart!”

Kötél általi halálra ítélték, hetedikként végezték ki – a születésnapján. Holttestét Csernovics Péter temesi főispán a hóhér lefizetésével szerezte meg és saját birtokán temette el, itt nyugodott 1974-ig, amikor is csontjai átkerültek az emlékoszlop kriptájába.

Knézich Károly (élt 41 évet)

Édesapja Knezić Fülöp horvát származású, de osztrák szolgálatban álló határőrtiszt volt. Az 1848. március 15-i forradalom után felajánlotta szolgálatát a magyar seregnek. Katonai sikereinek köszönhetően gyorsan emelkedett a ranglétrán, Damjanich János lábtörése után vezérőrnaggyá és a harmadik hadtest főparancsnokává nevezték ki, e minőségében vett részt Buda ostromában. Világosnál tette le a fegyvert.

Amikor bekerült az aradi börtönbe, a felesége eleinte szorgalmasan látogatta, de aztán a szüret közeledtével Knezićné szeptember végén elköszönt férjétől, és hazautazott Egerbe. Egy valamit mégis köszönhetünk Knezićné sajátosan és sajnálatosan gyors távozásának. A hadbíróság az utolsó kihallgatáson elkobozta a tábornokoktól a kitüntetéseiket. Knezić azonban, aki a szolnoki csatáért megkapta a III. osztályú és az április 26-i komáromi csatáért a nagyon ritkán adományozott II. osztályú katonai érdemrendet, nem tudta beszolgáltatni, mert elküldte azokat feleségével Egerbe, a lányainak. Az érmek ma egy-egy dédunokájánál vannak Egerben, illetve Budapesten. Kötél általi halálra ítélték.  Csontjai 1932-ben, az aradi árvíz idején kerültek elő. Jelenleg az emlékoszlop kriptájában alakítottak ki méltó nyughelyet számára.

Nagysándor József (élt 46 évet)

Nagyváradon született, katonai szolgálatát a császári hadseregben kezdte. 1844-ben nyugállományba vonult, majd 1848-ban ismét szolgálatba állt a magyar hadseregben. A harcokban való kiváló teljesítményéért előbb alezredessé majd ezredessé léptették elő. 1849. augusztus 2-án Debrecen mellett megütközött a hatszoros túlerőben lévő cári sereggel, amelytől vereséget szenvedett. Görgeyhez Nagyváradon csatlakozott, majd követte Világosra, ahol letette a fegyvert. Aradon kötél általi halálra ítélték. Nagysándor József vezérőrnagy búcsúlevele, amelyet nagybátyjához, Nagysándor Imréhez, a kalocsai érsekség orvosához írt:

„Arad, oktober 6-kan 849.

Tisztelt kedves jó Bátyám!

Mit a sors reám mért – nehány óra múlva tűrni fogom – de nyugott lelkiösmérettel s tiszta öntudattal – tsókolom kedves Bátyámnak atyai – kedves jó nénémnek anyai kezeit – köszöntöm tsókolom Emmit, Ninát – Isten áldása mindnyájokra – kivánja lelkeből Tisztelt kedves Bátyámnak alázatos ötse József.”

gróf Leiningen-Westerburg Károly (élt 30 évet)

A legfiatalabb, mindössze 30 évesen kivégzett tiszt, elszegényedett nagyhercegi családba született, ahol évszázadok óta karddal szolgálták a császárt, így 3 fivérével együtt ő is beállt a császári seregbe. 1844-ben nősült, felesége révén magyarországi, törökbecsei nagybirtokos lett. 1848 őszén a szerb felkelők Szeged elfoglalását, és a Maros vonaláig terjedő előrenyomulást tűzték ki célul, így 1848. október 13-án megrohanták Törökbecsét is, Leiningen városát, aki éppen Pesten tartózkodott. A hír hallatára Mészáros Lázár hadügyminisztertől beosztását kérte a honvédséghez. Feleségének így indokolta döntését: magyarországi birtokos vagyok, s ezt az országot kell hazámnak tekintenem.A kérése csupán az volt, hogy a délvidéki hadszíntérre irányítsák, a szerb felkelők ellen, hogy ne kelljen a csatatéren szembe találnia magát egykori bajtársaival, ne adj’ Isten, édes testvéreivel a császári seregből.

Századparancsnokként szigorú; megkövetelte a fegyelmet, de igyekezett megnyerni katonái bizalmát. Sajnos gyengén beszélt magyarul, de ezt azzal egyensúlyozta, hogy jóban-rosszban megosztotta emberei sorsát, a rohamokat személyesen vezette, legendássá vált csatakiáltása: „Ne félj magyar, szuronyt szegezz, rajta!” Megismerkedett a szabadságharc vezető politikusaival, hadvezéreivel; Kossuthról nem volt jó véleménnyel, szerinte Görgey volt „Magyarország legnagyobb embere”, és őt követte Damjanich tábornok. Leiningen is az aradi várbörtönbe került. A kivégzés előtti utolsó mondata: „A világ feleszmél majd, ha látja a hóhérok munkáját." Emlékére, 1911. szeptember 17-én, Törökbecsén felállított szobor talapzatán a következő állt: „Porhüvelyed visszaszállt ugyan e föld rögébe, de nemes lelked, annak vitézsége és géniuszod örökké élni fog magyar honunk egén és minden magyar szívében.” 

Aulich Lajos (élt 56 évet)

Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc harmadik hadügyminisztere. Rendeletéből idézünk: „... A jelen szabadságharczainkban éltöket oly hősies elszántsággal feláldozó honvédek sebesülésük esetében a hálás hontól a legnagyobb figyelmet és ápolást méltán igényelhetik...”. Július 22-én hadparancsban írta elő:  „...a magyar hadsereg összes parancsnokainak s mindenféle katonai elöljáróknak, miszerint parancsaik alatt álló idegen ajkú vitézeinket, tótokat, ráczokat, oláhokat stb. emberséges bánásmód által inkább ügyünknek megnyerni, s nemzetiségünkhöz édesgetni iparkodjanak, sem mint nemzetiségöket szidalmazzák...”, hiszen „...Rácz s oláh atyánkfiai, kik velünk harczolnak, gyermekei, szülöttei ugyanazon hazának, melynek mi; s tehetnek-e róla, hogy testvéreik ellenünk fegyvert fogtak a szabadság megdöntésére? Ők vérökkel mossák le magukról testvéreik gyalázatát.”

Részt vett a kormány utolsó, 1849. augusztus 10-ei ülésén, majd augusztus 11-én lemondott a hadügyminiszterségről. Ezután csatlakozott Görgei hadseregéhez és azzal együtt tette le a fegyvert. Világosnál letartóztatták. A tárgyaláson – társaihoz hasonlóan – nem kért kegyelmet. Amikor az aradi várbörtönben a kirendelt minorita lelkész október 5-én délután két órakor kivégzése előtt utoljára meglátogatta, gyertyaláng mellett ült, és Horatius költeményeit olvasgatta. Október hatodikán, hajnalban végezték ki tizenegyedikként, Leiningen-Westerburg Károly után.

Damjanich János (élt 44 évet)

Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc egyik legkiválóbb magyar tábornoka lett a császári és királyi hadsereg katonája. Szerb nemzetiségű, vagyontalan családból származott, apja katonatiszt volt a császári-királyi seregben. Ő is katonai pályára állt, a temesvári katonaiskolában végzett. Kiváló parancsnok volt, katonái rajongva szerették, zászlóalja – a „fehértollasok” – a szabadságharc egyik leghősiesebb egysége lett.

Kötél általi halálra ítélték, majd az aradi várban 1849. október 6-án kivégezték. Utolsó előttiként került rá sor. Legendássá váltak végső szavai: „Azt gondoltam én leszek az utolsó, mert a csatában mindig az első voltam. Szegény Emíliám! Éljen a haza!”

gróf Vécsey Károly (élt 45 évet)

„Ameddig Magyarország él, minden becsületes ember tisztelettel fogja emlegetni Önt, mint a legnemesebb hazaszeretetnek és férfias erőnek magasztos példáját [...] Az isten áldja meg tábornok urat úgy, ahogy Önt a haza áldja, melynek Ön oly nagy szolgálatot tett. ”– írta Kossuth Lajos Vécsey Károlynak a verbászi események után. 1849. január elején, a kormány Debrecenbe költözése után döntés született a Bácska és a Bánát kiürítéséről, a magyar főerő Tisza középső folyásánál történő összevonásáról. Ez számos volt császári tisztnél lelkiismereti válságot okozott, mert ezeknek az alakulatoknak így már nem szerb felkelők, hanem császári alakulatok ellen kellett volna harcolniuk. A bácskai hadtest Verbászon tartott tiszti gyűlésén a tisztek egy része, élükön gróf Esterházy Sándor hadtestparancsnokkal kijelentette, hogy a császárra tett esküjét tartja meg a magyar alkotmányra tett esküjével szemben és nem hajlandó császári csapatok ellen harcolni.

A hadtest felbomlásával fenyegető helyzetet Vécsey Károly vezérőrnagy fellépése mentette meg.  Bár Esterházy vezérőrnagy mintegy negyven tiszt kíséretében átszökött a császáriak táborába, az alakulat megmaradt a magyar honvédség kötelékében. A válságos katonai helyzetben a szabadságharc továbbélése szempontjából e ténynek igen nagy jelentősége volt.

E magatartásának, a magyar szabadságharc melletti kiállásának volt betudható, hogy a császáriak haragjából utolsónak végezték ki, végig kellett néznie társai halálát. A hadbíróság kötél általi halálra ítélte. Az ítéletet 1849. október 6-án reggel 6 órakor hajtották végre. „Vécsey, mivel utolsóként végezték ki és már nem volt kitől elbúcsúznia, odalépett az előtte kivégzett Damjanich János kihűlőben lévő testéhez és bár személyes ellenfelek voltak, megcsókolta a kezét.” – írta Sulyánszky Euszták minorita szerzetes, az aradi vértanúk egyik gyóntatója és a kivégzések szemtanúja.

„Egy nagy és szép ügy hősi vértanúi ők, akik lelküket visszaadták Istennek, de emlékük örökké élni fog szíveinkben az utolsó magyar legutolsó lélegzetvételéig.”

 

 

 

E-napló Adomány - Alapítvány Levelezés Patrona Blogger
december 11. hétfő
08:00 Gimi - Reggeli ima Regnum
08:00 Ált.isk - Lelki nap
december 13. szerda
07:15 Gimn. - Osztálymise | 12.B
december 14. csütörtök
18:00 Händel
december 18. hétfő
08:00 Gimi - Reggeli ima - Szentjánosbogár
december 19. kedd
16:30 Ovi - Szülők betlehemes játéka
december 20. szerda
15:00 Karácsonyi vásár
16:00 Karácsonyi műsor
december 21. csütörtök
08:30 Gimi - Karácsonyi műsor
09:00 Gimi - Osztálykarácsonyok
13:30 Munkatársak karácsonya
december 22. péntek
Karácsonyi szünet
január 03. szerda
08:00 Szünet utáni első tanítási nap
január 04. csütörtök
BIPA
január 05. péntek
09:00 Ovi - Házszentelés
január 08. hétfő
08:00 Gimi - Reggeli ima - 10.B
január 10. szerda
07:15 Gimn. - Osztálymise | 7.B
Éves program »

Patrona Hungariae

Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium,
Kollégium és Alapfokú Művészeti Iskola

1092 Budapest, Knézich u. 3-13.
Tel: +36 1 217-0337
E-mail: iskola@patrona.hu

Iskolánk fenntartója a Boldogasszony Iskolanővérek Magyar Tartománya

Honlapunk megújulását támogatta a Miasszonyunk Iskolanővérek Diákszövetsége

  Ferencváros logó