PHérték
Országos természetvédelmi konferencia
Üzenet a Természettől - Együtt Szeretettel A Természetért
Kedves Patronás diák!
Még mielőtt belekezdenék, szeretném, ha megértenéd annak a jelentőségét, amit az alábbiakban olvasni fogsz. Tudom elsőre talán furcsa, de nézz körül ott, ahol most éppen ülsz vagy állsz. Figyeld meg a téged körülvevő tárgyakat, a papírokat, bútorokat, műanyag kacatokat. Nézd meg a csiszolt falapok erezetét, és gondolj bele abba, hogy az, amit éppen nézel, valaha egy élőlény volt, és pár év múlva, már egy félreeső szeméttelep mocskos dombján lesz.
Majd arra kérlek, számold meg a téged körülvevő számos gumi, műanyag, üveg és alumínium tárgyat, és jusson eszedbe, hogy ezeknek a kilencven százalékától fél éven belül megválsz. Gondolj a tiszta vízre, ami a csapból folyik – megtöltheted vele poharadat, kulacsodat – és tudatosítsd, ez sem örök.
Majd arra kérlek, emlékezz vissza arra a napra, amikor legutóbb a természetben voltál. Nézz körül ott is: nézd meg a fák susogó leveleit, amelyek többszáz évig oxigénnel látnak el, majd halálukkal új táptalajt építenek a soron következő nemzedéknek. Nézd a forrásokat, amelyek némelyike még mindig kristálytiszta vizet hordoz. Gondolj az állatokra, akiket talán nem láttál, de ott voltak és nyomaikat is felfedezhetted, ha kellően figyeltél.
Sokak számára nem mond semmit az ESZAT, esetleg annyit, hogy oda is kell két embert választani minden év elején. Mi a Patronában azért dolgozunk, hogy az intézmény vezetőségével és veletek együtt a természetvédelem felé vezessük az iskolát. Megértem, ha még mindig valaki úgy gondolja neki semmi köze a természethez, nem dob el szemetet az utcán, nem engedi a koszos vizet a Dunába, akár a szemetet is szelektíven gyűjti. Csakhogy a természetvédelmi kérdések nem a világ másik felén vannak. Az életünk részei, és nem ignorálhatjuk őket.
Lehet, csak annyit látsz és érzékelsz, hogy a kedvenc sípályáid idén nem voltak tele hóval, vagy a város utcáin egyre több a szemét és a levegő is egyre koszosabb, esetleg azt hogy a twitteren Greta Tunberg balhézik valami politikussal. De ezek nem más világok országok problémái, a boltokban alig találsz már terméket, ami nem tartalmaz tartósítószert. Minden, amit veszel, egy idő után hulladékká válik. Kipusztul a Duna teljes élővilága, és a Tiszában felgyülemlik a szemét. Az utcákat hulladék borítja, és sok országban ihatatlan a csapvíz.
Mi jobb helyzetben vagyunk, szerencsésnek mondhatjuk magunkat. De semmi sem örök, a körülöttünk lévő világ, az a rendszer, amiben élünk, nem fordít elég figyelmet erre. De mi egy új generáció vagyunk, szeretnénk veletek együttműködve nagy eredményeket elérni. Mert a természet az emberi élet múltja jelene és jövője, ez az, ami egyedül számít.
Együtt Szeretettel a Természetért
Laczó Magdi 8.B
ESZAT - a Patrona önálló ökomozgalma, azaz együtt szeretettel a természetért.
Kreatív, ötletes és természetesen zöld. Földbarát programokat rejt, nyitottan várja tagjait a hetedikesektől egészen a nagy, végzős tizenkettedikesig egyaránt. Kihíváásokat szervezünk, és bátorítunk mindenkit a részvételre.
Mit tettünk MI eddig?
- Együtt megtettünk 50 kilométert gyalog, még túl is szárnyaltuk 38 km-rel,
- Tudatosítottuk a fürdéssel és számítógép használattal járó víz- ás energiafogyasztást, és azt megpróbáltuk cskkenteni,
- öltöztünk már kékbe-zöldbe,
- ösztökéltünk már sokakat a Black Friday ellen,
- újrahasznosítható, piaci termékek vásárlására hívtuk fel a figyelmet.
Mit tehetsz TE?
Csak jó érzést válthat ki a tudat, hogy hozzájárulsz bolygónk védelméhez. Össze kell fognunk, azzal, hogy mindenkit, akit csak ismerünk, megpróbáljunk környezettudatosabb, takarékosabb életmódra sarkallni.
EGYÜTT többet tehetünk!
Ha szereted a környezeted, és te is szívesen tennél valamit a jövőért, például a műanyag elhagyásával, és segítenél, csak egy aprócska, ám mégis hatalmas tettel a teknősökön, vízi és szárazföldi állatokon is, köztünk a helyed!
Kövesd Instagram oldalunkat: ESZAT, és csináld a storykban feltüntetett feladatokat, ezzel is zöldebbé, szebbé és jobbá téve a környezeted és a jövőd!
Élet a hetedikben
Triesz Alida 7.B
A gimnázium mindannyiunknak sok újdonságot és meglepetést hozott. Akik korábban nem voltak patronások, azoknak meg kellett tanulniuk, hogy mikor hova kell menni, mi hol van és hogy mikor van becsöngő és kicsöngő. Sokszor, azoknak, akik korábban idejártaknak, is nehéz, mert az új tantárgyaknak saját termei vannak és azoknak a számát és helyét is meg kellett jegyeznünk és előfordult az is, hogy eltévedtünk ebben a labirintusban.
A napi rutinunk is sokat változott. Vannak, akik messzebbről járnak be busszal, metróval, villamossal vagy kocsival, így nekik korábban el kell indulniuk és korábban kell felkelniük is, mint azoknak, akik közelebb laknak az iskolához. Ők általában zenét hallgatnak, olvasnak, vagy átismétlik a tanulnivalókat a hosszú út alatt. Mivel már gimnazisták vagyunk, így többnyire egyedül megyünk, de sokszor összetalálkozunk a barátokkal, osztálytársakkal út közben.
A legtöbben fél 8 és háromnegyed 8 között érkezünk az iskolába. A bejárósok hamarabb ott szoktak lenni a tanteremben, hiszen mi otthon reggelizünk és muszáj időben elindulnunk, hogy el ne késsünk. Miután beértünk kipakolunk és várunk, amíg meg nem jönnek a kolisok. Addig is van élet. Zenélünk, beszélgetünk és járjuk a folyosót. Miután megjönnek a kolisok, azonnal nagy hangzavar lesz és akkor bekapcsoljuk a zenét még egyszer,aztán elkezd mindenki énekelni és táncolni. Persze ez csak a szünetekben van. Zenélésen kívül még le szoktunk menni a büfébe, ahol finomabbnál finomabb melegszendvicseket lehet kapni. De sietni kell, mert hamar elfogy. Szünetekben a 11-esek meghozzák az angyi- védi leveleket. Ezek a levelek egy 11-es lánnyal való megismerkedésről és barátságkötésről szól. Mindig örömmel fogadjuk a leveleket és sokszor még egy kis csoki vagy ajándék is van hozzá.
Ebédnél mindig szétszóródunk, mivel a kolis csapat egyik fele lepakol a koliba, a másik csapat lemegy az aulába és otthagyja a cuccát, a harmadik fele pedig fent hagyja a cuccát (én mindig fent hagyom). Az ebédlőben mindig összefutunk a másik osztállyal, akikkel szívesen beszélgetünk. A két osztály már a gólyatáborban is nagyon jól összebarátkozott és ezt a barátságot igyekszünk ápolni is.
Általában 6 vagy 7 óránk van naponta. Az óráink után a délutánjaink mindig sűrűek: sokan mennek sulis sportszakkörre, külön sportszakkörre vagy hangszeres órára. Ameddig elkezdődnek a foglalkozások, addig csoportosan tanulnak. A tanítás után sokszor megvárjuk egymást és együtt indulunk el haza.
Miután hazaértünk vagy elmegyünk egy külön sport szakkörre vagy tanulunk. Ha hamar akarunk lefeküdni, akkor sietni kell a tanulással. Este szoktunk még egy kicsit beszélgetni az osztálycsoportban, aztán lefekszünk. És másnap minden kezdődik elölről.
Egy napunk digitálisan...
Szabó Edina 7.B
Szülőszemüvegben a világ
Czire Hanga Debora 11.A
Azt hiszem, mind megegyezhetünk abban, hogy a felnőtté válás – ha úgy tetszik, a kamaszkor – egyik legnagyobb kérdése a szülő-gyerek közötti kapcsolat alakulása. Mindenki számára tartogat meglepetéseket és váratlan fordulatokat, és sokszor nagyon nehéz nem csak önmagunkra, hanem arra koncentrálni, hogy mit érez a másik.
Lévén, hogy én magam sem vagyok szülő, az egyetlen lehetőségem arra, hogy megértsem, mit is éreznek és hogyan gondolkodnak, az volt, hogy figyelemmel hallgattam őket, amikor alkalmam adódott. Arra kellett rádöbbennem, hogy egy szülőnek sokszor legalább annyira nehéz ez az időszak, még akkor is, ha mi úgy gondoljuk, ők könnyedén veszik az akadályokat és nem is érinti meg őket különösebben a dolog.
Először is, gyorsan foglaljuk össze, miről is szól az út, ami a felnőtté váláshoz vezet. Legtömörebben megfogalmazva annyit, hogy egyre önállóbb lesz az ember. Ez pedig valahogy úgy néz ki, hogy a tizenéves mindent elkezd megkérdőjelezni, kipróbálja, hogy milyen az, ha mindent pont fordítva csinál, mint ahogyan eddig tette. Mivel addigi életét alapvetően a szülei határozták meg és az ők tantásaik szerint élt, ez azt jelenti, hogy önkéntelenül is a szüleivel és az ő felfogásukkal megy szembe. De most nem pszichológiai tanulmányt szeretnék írni a kamaszkorról, sokkal inkább arra szeretnék rávilágítani, hogy nincs azzal semmi baj, hogyha ennek az időszaknak vannak nehezebb pillanatai vagy olyan akadályokkal ütközünk szembe, amik legyőzhetetlennek tűnnek. Normális az, hogy ilyenkor azt érezzük, a saját utunkat akarjuk kitaposni és némileg eltávolodunk a szüleinktől. Az viszont fontos, hogy találjuk majd meg azt az utat is, ami visszavezet hozzájuk. Hiába fogadták meg tizenévesen, hogy ők bizony nem olyan szülők lesznek, mint a sajátjaik és hiába tudják valahol, hogy a gyerekük viselkedése teljesen normális és nem ellenük irányul, amikor odakerülnek, sokszor ők sem tudják kezelni a helyzetet és az érzéseiket. Azt szokták mondani a tapasztalt szakemberek, hogy a természetes és jó az az, ha a gyerek túlnövi a szüleit: több dolgok tud, nagyobb célokat tűz ki és valósít meg stb. Ez azonban nem jogosít fel arra senkit, hogy lenézze a szüleit. Ettől még lehet az ember büszke rájuk és majdnemhogy kötelessége hálát adni értük és nekik. Fontos, hogy bármennyire nehéz is, gondoljunk arra, hogy ők min mennek keresztül: a gyermekük, akit sok éven át óvtak és terelgettek az útján, hirtelen teljes önállóságra és szabadságra vágyik és mindent másként akar csinálni. Nem kell ahhoz szülőnek lenni, hogy tudjuk, ez olyasmi, amire nem lehet teljesen felkészülni.
Általánosságban véve is egy remek tulajdonság az, ha valaki empatikus és figyel embertársaira, ha a szülő-gyerek kapcsolatról beszélünk, akkor pedig különösen fontos. Legalább néha egy kis időre tegyük félre azt, hogy bennünk mi van és képzeljük el, nekik milyen. Vegyük fel azt a “szemüveget”, amin keresztül ők látják a világot és cselekedjünk annak fényében, hogy így miként érzékeljük az eseményeket.
Könyvajánló
Laczó Magdi 8.B
Hevesi Lajos: Jelky András kalandjai
A 18. században játszódó regény egy igaz történetet színez ki, amelyben egy fiatal bajai szabólegény (Jelky András) a nagybátyjához indul Párizsba, ahová aztán soha nem jut el. Azonban rengeteg hajóúton, és izgalmas, hajmeresztő kalandokban vesz részt. A sok utazás, és viszontagság után évtizedekkel később vajon sikerül visszatérnie feleségéhez, és kisfiához Hollandiába? Mi lesz a sorsa, ha kinn reked a tengeren?
E. L. Konigsburg: Szavak nélkül
A 13 éves Branwell kishúga otthon életveszélyesen megsérül. Branwell ennek következtében megnémul, pedig védenie kellene magát a súlyos gyanúval szemben, hogy ő a baleset okozója. A fiú egy intézetbe kerül, de ott nem tudnak rajta segíteni, és addig ott kell maradnia, amíg kishúga, Nikki a kómából felébred, vagy az állapota nem változik. Bran legjobb barátja, Connor minden nap meglátogatja, hogy szóra bírja, és kiderítse mi történt azon a napon. Szövevényes történet, csak ajánlani lehet!
Rick Riordan: Percy Jackson A villámtolvaj
A görög istenek a napjainkban is léteznek, akiknek a leszármazottai a félvérek. A 12 éves Percy, aki Poszeidón fia, a félvértáborba kerül, ahol kiképezik a szörnyekkel való küzdelemre, akik minduntalan
meg akarják ölni őket! Tele van fantasztikus elemekkel, akciódús csatákkal, az olvasót szórakoztató humoros megfogalmazással. Percyt szörnyű gyanú éri. Mindenki úgy gondolja, ő lopta el Zeusz mestervillámát, ezért hajmeresztő kalandokba keveredik. Vajon sikerül hősünknek kivágnia magát, ebből a helyzetből?
Jessica Day George: Éjféli Bál
A tizenkét hercegnőn átok ül. Az édesanyjuk kétszer kért szívességet a Kőbezárt királytól, aki cserébe mindössze arra van kárhozatta, hogy mélyen a föld alatt táncoljon minden éjjel. A halálával lányaira szállt ez a rontás. Nem sokkal ezután egy fiatal, sármos katona tér vissza a háborúból, és a királyi kertész lesz belőle. Meg akarja tudni, mi a hercegnőket sújtó átok, annak ellenére, hogy sokan elbuktak előtte. A széttáncolt cipellők című mese újra dolgozása egy nagy erejű, teljesen új történetet ad az olvasó kezébe, pedig erről már azt hittük, ismerjük.
Volt egy kislány, a náci Németországban, aki nagyon szeretett olvasni. Ezért ha csak tehette, könyveket lopott. De a kedvenc könyve mégis az, amit a pincéjükben rejtőző zsidó fiú ír neki. És egyszer csak hullani kezdenek a bombák… Könnyfacsaró történet, amit a Halál szemszögéből ismerünk meg. Zusak könyve igazi klasszikus: Megható, elgondolkoztató, felejthetetlen!
