Szeptemberben Münchenből érkezett hozzánk egy erasmusos tanulócsoport. A közösen eltöltött időről diákunk, Haupt Enikő a következő sorokat írta:
Azt hiszem több csoporttag nevében írhatom, hogy a cserediák kapcsolat elején felmerült bennünk pár általános kérdés. "Meg fogom tudni csinálni?" "Itt a helyem?" A kérdéseinkre talán, ha nem is az első pár napban, de a hét végére megkaptuk a választ. Voltak nehézségek a programok során, de a cserediákok segítőkészek, illetve rugalmasak voltak, ahhoz, hogy a problémákra megoldást találjunk. Végig érezhettük a gondoskodást tanáraink részéről, így akkor is tudtunk erőt venni magunkon, amikor már az energiánk utolsó cseppjeit használtuk fel. Nem beszélve arról a csoportdinamikáról, melyben együtt tudtunk dolgozni. A programok pedig egytől egyig színesek voltak és a cserediákjaink megismerhették Magyarország támpilléreit. Kifejezetten hasznosnak tartom, hogy az iskola biztosít lehetőséget arra, hogy idegen kultúrákat ismerjünk meg, tanuljunk ilyen formában idegennyelvet, váljunk öntudatosabbá. Összességében mondhatom, hogy az egész csoport büszke lehet magára, amiért egy ilyen helyzethez nőtt fel.
