„Tavasz van, gyönyörű! Jót rikkant az ég! "
(József Attila)
A magyar költészet napját 1964 óta, József Attila születésnapján, minden év április 11-én ünnepeljük hazánkban. Idén már 60 éve. Nem tévesztendő össze a Költészet világnapjával, ami március 21-ére esik.
Ebből az ünnepi alkalomból osztályaink versekkel, lírákkal tisztelegnek a magyar irodalmi alkotások előtt. A megemlékezés átnyúlik határainkon, nem csak itthon, de a környező országok magyarlakta területein is az irodalom, a költészet ünnepe ez a nap.
Az 1905. április 11-én, a Ferencvárosban (Gát utca 3.) egy nagyon szegény család sokadik gyermekeként született József Attila – az „aranypennás” költő – aki egész életében vágyódott valami után. Elsősorban ölelésre, szeretetre, betevő falatra. Verseiben – a betölthetetlen hiányok mellett – elsősorban a vágyakról üzen verseiben:
„A semmi ágán ül szívem.
kis teste hangtalan vacog,
köréje gyűlnek szelíden ,
s nézik, nézik a csillagok.”
(Lassan, tűnődve című versből részlet)
József Attila azonban nem a reménytelenség, az emberi kilátástalanság költője. Nem csak a nyomort látta, nem csak önmagára fókuszált. Bátorságra vall már az is, ahogy minden nehézség dacára átvészelte a gondokkal terhes gyermek– és kamaszkort, és volt ereje másokért is kiállni, jobb sorsért kiáltani. Bármilyen nehéz is volt a sorsa, mindennapi élete, ennek ellenére meglátta és közvetítette a szépet, az élet csodáját, a természet valódi üzenetét.
Idén ezzel a gyönyörű, tavaszi versével emlékezünk a költészet napján József Attilára, aki bár fiatalon eltávozott, mégis örökre köztünk maradt minden verset szerető ember szívében. A gazdag magyar költészet kiapadhatatlan forrás azoknak, akik szeretnének elmélyülni nyelvünkben, kultúránkban és történelmünkben.
Gilicze Zoltán
TAVASZ VAN! GYÖNYÖRŰ!
„Tavasz van, tavasz van, gyönyörű tavasz,
A vén Duna karcsú gőzösökre gondol,
Tavasz van! Hallod-e? Nézd, hogy karikázik
Mezei szagokkal a tavaszi szél.
Jaj, te, érzed-e? Szerető is kéne,
Friss, hóvirághúsú, kipirult suhanás.
Őzikém, mondanám, ölelj meg igazán!
Minden gyerek lelkes, jóizű kacagás!
Tavasz van, gyönyörű! Jót rikkant az ég!
Mit beszélsz? Korai? Nem volt itt sose tél!
Pattantsd ki a szíved, elő a rügyekkel –
A mi tüdőnkből száll ki a tavaszi szél!”