Budapest egyik csendes utcájában, a Tárogató utcában áll az a ház, amely egykor Fekete István otthona volt. A híres író művei generációk számára jelentettek meghatározó olvasmányélményt, és most egy különleges eseménynek adott otthont.
Az általános iskolánk alsó tagozata által szerevezett „Fekete István 125” és a Tanítók Fekete István Egyesülete által szervezett katolikus általános iskolák országos „Fekete István Emlékversenyének” legkiemelkedőbbjei kaptak lehetőséget és meghívást arra, hogy Szabó Zsolt tanár úr vezetésével személyesen is megismerkedjenek azzal a hellyel, ahol Fekete István egykor élt és alkotott, egyben betekintést nyerjenek az író megingathatatlan hitéletébe.
„Nincs az a vihar, mely elpusztíthatna, ha veled van az imádság és veled van az Isten.” (Fekete István)
A győztes patronás diákok – köszönhetően az iskolai vetélkedőnek és az országos versenynek – már a látogatás előtt közelebb kerülhettek az író világához, és saját gondolataikat is megosszthatták történeteiről, amelynek középpontjában a jubiláló művei álltak.
A program egyik fénypontja az volt, amikor a diákokkal közösen imádkozhattunk abban a kápolnában, amelyet Fekete István író saját lakásából ajánlott fel 1950-ben, amikor a Szent Ferenc leányainak kórházkápolnája megszűnt.
A ma is látogatható Jézus Szíve-kápolnában – amelyet időközben leválasztottak az épület többi részéről – Zsolt bácsi vetítéssel egybekötötten mesélt az író mindennapjairól, alkotói folyamatairól és legnépszerűbb műveinek keletkezéséről. A diákok nagy érdeklődéssel hallgatták a történeteket, és különösen izgalmasnak találták azokat a fényképeket, amelyeket az író hagyatékának részeként őrzünk.
Mindez sokat segített abban, hogy a diákok jobban elmerülhettek abban a különleges légkörben, amely olyan regények születésének adott otthont, mint a Bogáncs, a Tüskevár, a Téli berek vagy a Vuk.
Ezután Fabók Endréné Edit nénivel és Zsolt bácsival közösen a diákok bejárták a ház további látogatható részeit, udvarát is.
A látogatás végén – a haza felé vezető úton – a diákok megosztották élményeiket és gondolataikat. Többen elmondták, hogy a ház atmoszférája és a kápolna még jobban elmélyítette bennük Fekete István iránti tiszteletüket.
„Egészen más érzés itt állni, ahol ő alkotott. Most még jobban megértem, hogy miért tudott ennyire hiteles és valóságos történeteket írni.”
A szervezőként őszintén remélem, hogy a látogatás hozzájárult ahhoz, hogy a diákok még nagyobb lelkesedéssel olvassák Fekete István műveit, és akár maguk is kedvet kapjanak az íráshoz. Ugyanis a verseny és a látogatás célja éppen az volt, hogy az író hagyatéka tovább éljen az új generációk szívében.
Gilicze Zoltán