Március 15-e egyike három nemzeti ünnepünknek. Ekkor emlékezünk az 1848. március 15-én Pesten lezajlott forradalomra, arra, hogy az áprilisi törvények nyomán Magyarország szabad és független polgári állam lett, valamint a nemzeti függetlenségért folytatott 1848–49-es szabadságharcra.
1848 forradalma és az azt követő 1848–49-es szabadságharc a magyar nemzet egyik legnagyszerűbb története. Minden megvan benne, ami ehhez szükséges: emberfeletti vagy épp nagyon is emberi hősök; drámai gesztusok és igazi nagyság; szélsőséges érzelmek és bölcs belátás; önfeláldozás, hősiesség.
A magyarság küzdelemében a szabadság oldalán állt, hősi erényekről tett tanúbizonyságot, amivel megbecsülést vívott ki szerte Európában. Március 15. elindítói és főszereplői a szabadságvágyó, újat akaró, radikális fiatal értelmiségiek. Vagyis március 15-én a fiatalságot is ünnepeljük, az ifjúság lázadó erejét, az új nemzedékek örök vágyát arra, hogy egy tisztább, igazságosabb, jobb világot teremtsenek.
Ennek az időszaknak köszönhetjük gyönyörű himnuszunk keletkezését, zászlónk piros-fehér-zöld színeinek hivatalossá válását, illetve azt, hogy országunk fővárosa Pozsony helyett Budapest, hivatalos nyelve pedig a latin helyett a magyar lett. Büszkének kell lennünk tehát erre a napra, amelyet az összefogás, a kitartás, a tenni akarás, valamint egymás megbecsülése jellemzett.
Minden magyar hős, aki életét áldozta a nemzetért, az ország szabadságáért, megérdemli, hogy emlékezzünk rá.
Gilicze Zoltán
A Patrona Hungariae Katolikus Iskolaközpont 1848–49-es forradalom és szabadságharcról szóló előadásáról csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. Néhol megkönnyeztető, leginkább büszkévé varázsoló, elkötelezett, hazafias, akár csírázó színészi teljesítményekben bővelkedő volt. Nagy köszönet Kemény András szerzőnek és Gál Veronika rendezőnek.
Nagy gratuláció Kükedi Ákosnak is, aki Kossuth Lajos szerepében alkotott óriásit!
Minden szereplőnek, közreműködőnek nagy köszönet a felemelő előadásért!
A szerző szavait az előadás után még inkább a magaménak érzem: "Büszke vagyok, hogy magyar lehetek!"
Kükedi Zsolt szülő, a 7.c-ből