Kedves Édesanyák, Nagymamák!
"A Fényt meg lehet-e világítani?”
Anyák napja alkalmából hálával mondunk köszönetet azért, hogy oly sokszor láthatatlanul, észrevétlenül hordozzák vállukon a lelki terheket, fáradoznak, és megteremtik azt a melegséget, boldogságot, otthont, elfogadást és befogadást, ami nélkülözhetetlen diákjaink életéhez.
Amióta világ a világ, az ember a boldogságra törekszik. Tudósok és filozófusok, költők és papok foglalkoznak azzal a nagy kérdéssel, hogy mi teszi igazán boldoggá az embert. Kell-e hozzá a vagyon és a gazdagság? Elengedhetetlen-e a siker, a hírnév és a csillogás? Mi tudjuk, mindennél sokkal fontosabb egyetlen szó; édesanyám.
Az anyaság kifejezésére nincs is szebb szó ennél, hiszen csak egy édesanya tudja – aki már ringatott a szíve alatt egy kis életet –, hogy nincsen valódibb öröm a gyermeknél, nincsen igazibb boldogság az anyaságnál. E szóban benne van az életre szóló kötődés, elköteleződés, az egész életen át tartó, éltető aggodalom. Bekapcsolódás Isten teremtői munkájába, hogy az üdvösség terve megvalósulhasson.Magyarországon 1925. március 8-án a Magyar Ifjúsági Vöröskereszt ünnepelte meg először az édesanyákat, a májusi Mária-tisztelethez kapcsolódóan.
Nem véletlenül! Anyák napja és Mária hónapjának összekapcsolása komoly szándékot rejt; mindenki számára legyen példakép iskolánk névadójának, a Patrona Hungariae anyaságának alázata, amely már abban is kifejezést nyert, hogy igent mondott Jézusra.
Tisztában vagyunk vele, hogy mások boldogságához számos esetben áldozatvállalásra, lemondásra van szükségük az édesanyáknak, nagymamáknak, ezért kérjük a Jó Isten segítségét, áldását: „Boldogasszony Anyánk, segítsd az édesanyákat a gondoskodó szeretetben, a gyermekeket pedig a tiszteletben, hogy napról napra erősödjön köztük a szeretet, a ragaszkodás, a törődés és a bizalom.”
„Van-e olyan drágaköve a világnak,
Amilyen a szíve az édesanyának?
Ér-e annyit annak hideg ragyogása
Mint az édesanya szelíd mosolygása?
Senkinek sem lehet olyan drágagyöngye,
Mint az édesanya értünk hulló könnye.
Mint az édesanya féltő, óvó karja,
Mely testünket, lelkünket védőn betakarja.”
Iskolánk közössége nevében szívből köszöntöm Önöket Anyák napja alkalmából. A mai napon Önökre essen a szeretet fénysugara, Önökre, akik egész évben bevilágítják számunkra a világot.
Veres Csilla: Néked álmodom anyu
Néked álmodom anyu
a napnak sugarát,
lágy tavaszi szélben
az aranyszínű ruhát.
Néked álmodom
az égbolt gyöngyeit,
mint fürge tündérek
aprócska könnyeit.
Elhozom néked anyu
a hulló csillagot,
zsendülő mezőkről
az édes illatot.
Elhozok én onnan
méhecskét, virágot,
s megálmodom néked
az egész világot.
A nagymama
A nagymama reszketeg,
De fogja a kezedet,
S elvezet a gondon át
minden félős unokát.
A nagymama lába fáj,
mégis veled szaladgál,
versenyt fut az idővel,
majd megtudod idővel.
A nagymama elringat,
simogat és puszilgat,
hallgasd meg, hogy mit mesél,
s az ő álma te legyél.
Gilicze Zoltán