„Kétféle Mária út van.
Az egyik az emberek lelkében, a másik pedig a kijelölt út, amin a zarándokútjainkon járunk.”
2024. április 13-án – Szűz Mária tiszteletére – túrára hívtuk az általános iskolai családokat, hogy a Mária-úton haladva Makkosmáriára, majd végighaladva a Mária-szurdokon, a 343m magas Farkas-hegyre érkezzünk. Mária nevét és emlékét nem csupán a szikla és a szurdok őrzi, hanem a Budakeszihez tartozó Máriamakk és Makkosmária településrészek is, valamint az itt található Angyalok Királynéja-kegytemplom is.
Igazi nyárias idővel ajándékozott meg bennünket a természet. A több mint 12 km-es utunk kiinduló állomása Csillebérc volt, ahol közös imádkozással kezdtük meg utunkat. Utunk első állomása a híres búcsújáróhely, Makkosmária volt. A kegytemplomban Szabó Zsolt tanár úr felidézte az 1731-es kezdeteket, Traub János csodás gyógyulásának, és az általa vásárolt szentkép történetét, amely a Gyermekét tápláló Szűzanyát ábrázolja.
Közös imádságunk után – a kiemelten a káros szenvedélyek leküzdésének sikerességéért – utunkat a festői szépségű Mária-szurdokon keresztül folytattuk.
Budakeszi határában megbújó vadregényes minikanyon legismertebb képződménye a Mária-kegyhelyként ismert különleges sziklaegyüttes. A régmúltra visszatekintő Mária-szikla feltehetően már a pogány időkben is a hitélet helyszíne volt: az ilyen áldozóhelyeket az államalapítást követően a felvett új, keresztény vallás természetes szentélyekké, Mária-kegyhelyekké változtatta, feledtetni kívánva a bálványimádó pogány szertartások színtereit. Nem véletlen, hogy a Mária-szurdokban a Mária-zarándokút is keresztülvezet, amelyet a víz sok száz éves útja mélyített ki. Egyedi mikroklímájának köszönhetően a tavaszi hérics, a fekete- és leánykökörcsin, az illatos hunyor, a turbánliliom és a sárga gyűszűvirág is megtalálható a 30-40m magas sziklámeredélyeken.
A közös imádkozást a fenyőligetes, vadregényes Sorrento sziklák hősies megmászása követte. A csipkés sziklagerincről a hangulatos és kimagasló dolomitsziklák igazi mediterrán hangulatot idéztek elénk.
Batyus ebédünk elfogyasztását követően a Farkas-hegy felé vettük utunkat, amelynek környékén számos piktortégla- üreg fogadta a fáradhatatlan diákokat. A hegytetőn a hajdani Farkas-hegyi repülőtér nagy rétjének szépségeiben gyönyörködhettünk.
A látnivalókban és a kilátásban igen gazdag túránkat Csillebércen zártuk, a kiindulási pontunknál.
A családokkal közös kirándulás tovább erősítette közösségünket. Köszönet érte a szervezőnek, Szabó Zsolt tanár úrnak.
Gilicze Zoltán
