A Teremtés hetén zarándoklatot szerveztünk az általános iskolai diákok és családok számára a Pilisbe, hogy minél jobban megismerhessük a magyar alapítású pálos szerzetesrend történelmét, megtekintsük kolostoraik maradványait, valamint megmászhassuk a rend alapítójáról elnevezett, 2014-ben felújított Boldog Özséb kilátót.
Utunk a Két-bükkfa-nyeregtől 13 kilométeren át a „Pálosok útján” vezetett, amely kiváló alkalmat biztosított, hogy útközben Szabó Zsolt tanár úr megismertessen minket a Dunántúli-középhegység legmagasabb hegyének keletkezéséről, növényzetének övezetességéről, különleges állatvilágáról, az őszi erdő sajátosságairól, valamint a pálos rend szerepéről.
A 756 méteres Pilis-tető eléréséig betekintést kaphattunk a pilisi remeték 1240 körüli életébe és küldetésébe, a rendet 1250-ben alapító Boldog Özséb esztergomi kanonok munkásságába, a pálos kolostorok maradványaiba, valamint címerállatuk, a holló közvetlen megfigyelésébe.
„Nekem a Pilis szent hegy, s szívesen merülök el beszédes s megigéző csendjébe. Ezért fehérek a ciszterciek, s fehérek az alighanem igézetük alatt álló, a Pilis hegyén szerzetté alakult magyar pálosok is. Magyarországon Pannonhalma a fekete barátoké, Pilis a fehéreké volt; két szent hegy, de a XII. század végén az érdeklődés s a figyelem s a lüktető reformélet Pilis körül rajzott, s ezek az irányzatok s törekvések mind itt kavarodtak a széles hegyhát körül. Így lett nekem a Pilis szent hegy, hol a misztérium s a szilencium lakik, s hol nagy történelmi emlékek járnak. Szent hegy, hol hajdanában emberek telepedtek meg, kik megilletődve a lét s az élet szent titokzatosságától, ezt a hegyet is szent földnek nézték, s tiszteletből a szent föld iránt szerettek rajta mezítláb járni.” (Prohászka Ottokár püspök)
A Boldog Özséb-kilátó tetejéről csodálatos kilátás tárult Dobogó-kőre, Pilisszentkeresztre, Pilisszántóra, a Hosszú-hegyre, a Kis- és Nagy-Kevélyre, valamint a Budai-hegységre is.
A mészkő alkotta vonulatot végigjárva az egész napos kirándulás végére csapatunk fáradtan, de felejthetetlen élményekkel gazdagodva tért haza.
Gilicze Zoltán
