A 2022-es PKT kicsit máshogyan zajlott, ezúttal a Duna másik oldalán, Pilismaróton volt a táborunk, nem az eddig megszokott helyünkön, Nagymaroson. A pilismaróti plébánia fogadott be minket kényelmes vendégházába és hatalmas fenyőfákkal teli kertjébe. Aki akarta, a kertben verhette fel a sátrát, a többiek a ház kényelmes matracait élvezhették. A helyszínváltozás azonban nem akadályozhatott meg abban, hogy jól érezzük magunkat. A programok idén is nagyon jól sikerültek, amiről mesélnék egy kicsit.
Első nap elhelyezkedtünk, felvertük a sátrakat, aztán összeültünk ebédelni. A kajakóma után elkezdtünk ismerkedni. Közösen játszottunk és kialakítottuk a kiscsoportokat. Az első kiscsoportos programunk az a vászontáska festés volt, és gyönyörű alkotások születtek.
Este tüzet raktunk, és a tábortűznél énekeltünk és játszottunk. Az esti ima után el tettük magunkat holnapra. Kedden a zenés keltés, és a reggeli után útra is keltünk a 9:07-es busszal (amivel egyébként minden nap mentünk) és leutaztunk Dömösre ahol a rettenetesen hideg, de legalább frissítő Dunában fürödtünk egyet és kenuztunk, hagyomány szerint sodrással szemben. Visszafele már könnyebb volt. Hatalmas élmény volt és mindannyian elfáradtunk, és már csak a látványért is megérte csónakba szállni. Még ott a strandon ebédeltünk egyet, és már indultunk is vissza a táborra. Ott egy kis szusszanás után egy nagyon kedves házaspár várt bennünket, hogy elmeséljék az élettörténetüket, és megvolt a lehetőségünk kérdezni is. Házasságról, munkáról, és egyéb hasonló dolgokról. Ezt lezárva, egy finom meleg vacsora után, amit Orsi néni biztosított nekünk, (nagyon finom melegszendvicset)filmet néztünk. A film után kiscsoportokban megbeszéltük a véleményünket és megosztottuk egymással ami bennünk volt. Mindenki nagyon fáradt volt az evezés után ezért hamar el is aludtunk.
Másnap reggel indultunk is a túrára, Zita tanárnő vezetésével, tehát a tempó nem volt semmi. De a fáradalmak kifizetődtek, ugyanis gyönyörű helyeken jártunk. Elmentünk a Rám-szakadékhoz ahol lényegében egy akadályversenyen mentünk végig, de mindenki élvezte. Egy pihenőhelyen, sziklákon ülve tízóraiztunk, ahol a látvány egyszerűen zseniális volt. Túra közben mindenkinek gyűjtenie kellett egy tárgyat, ami az esti imánál volt fontos szerepben. Lefele az út lényegesen gyorsabb és könnyebb volt. Ezzel a lendülettel mentünk haza is, fáradtan, de büszkén.
Ebédeltünk és már kezdődött is a nyitott könyvtár, ahol a tanárokról tudtunk meg rengeteg mindent. Sok vicces pillanatunk volt, és jobban megismerhettük az életüket.
Ez után egy mise következett a kertben álló diófa alatt, ami egészen más volt mint a templomi, de ugyanolyan meghitt és nyugtató.
Vacsora után az éjszakai ima következett ahol egy húsz perces csend várt ránk. Kint a természetben, sötétben bámultuk a csillagokat és gondolkodtunk mindenen. A csend után összeültünk kiscsoportokban és a szakadékból elhozott tárgyakat, amik a mi életünket szimbolizálták, beszéltük meg. Nagyon meghitt és csodálatos élmény volt. Pál tanár úrnak köszönhetően, az újonnan tanult énekeket is eldalolhattuk az ima végén.
Másnap egy korai kelés után indultunk Esztergomra, ahol a kiscsoportokat önálló útra indítottuk egy akadályversenyre, Berni tanárnő szervezésével. Esztergom különböző pontjain izgalmas állomásokon kellett feladatokat kitalálniuk. A magy meleg ellenére nagyon élveztük a feladatot, hiszen volt benne egy kis kihívás. Kis kavarodásokon keresztül, de mindenki végigért a versenyen. Ott helyben ebédeltünk egy étteremben, és desszertnek a buszraszállás előtt egy kis fagyit is megettünk.
Hazaérve, minden kiscsoportnak feladata volt, hiszen készülni kellett az esti előadásokra, és vacsorát kellett főzni. A végzős diákokkal együtt kaphattuk meg az eredményeket az egyetemet illetően és mindenki hajrázott, igazán együtt volt a csapat.
Detti tanárnővel bevásároltunk és neki is álltunk. Mindenki kapott feladatot. Volt aki salátát, volt aki husit, és volt aki desszertet, vagy köretet csinált. Azt hiszem nem hazudok ha azt mondom, egy igazán zseniális, szinte már Michelin-csillagos vacsorát dobott össze a kis táborunk.
Vacsi után következett az előadás és a buli. Minden csoportnak különböző stílusokban kellett eljátszania a tábor programjait. Rettenetesen vicces előadások születtek, a végére már alig bírtuk ki nevetés nélkül. Természetesen utolsó este a Just Dance, és a zenés mulatság éjszakába nyúló összessége sem maradhatott el. Mindenki fáradtan, bizonytalan hogy mikor, de elment aludni.
Utolsó programként Dömösön kötöttünk ki, ahol a préposti templomról tudhattunk meg érdekesnél érdekesebb tényeket a helyi atyától. I. Béla, a templom macskája, csak dobott a hangulaton. Volt szó rég elhunyt királyokról, föld alatti járatokról, és a hegyen lapuló sárkányról is. A kegyetlen melegben elfáradva, rengeteg tudással a fejünkben hazamentünk ebédelni. Leszedtük a sátrakat, a plébánián rendet tettünk, és kezdődhetett a könnyes búcsú. Mindenki mindenkit ölelgetett és jó érzéssel szálltunk fel a hazafelé vezető buszra. Az állomáson még egy utolsó búcsút mondtunk egymásnak és elváltak útjaink.
Csodálatos tábor volt, rengeteg remek programmal és emberrel.
Élménybeszámoló, Mester Eszter (11.B) tollából.
