Minden akkor kezdődött, amikor Réka nővérrel megnéztük a Pollyanna – Az élet játéka című filmet, ami rögtön elnyerte a tetszésünket. Ezért elhatároztuk, hogy az első adandó alkalommal színpadra visszük.
Szeptemberben Réka nővér elújságolta nekünk, hogy előadhatnánk karácsonykor, ha még mindig van kedvünk. Mi természetesen egyből igent mondtunk, de tudtuk, hogy még nagyon sok munka áll előttünk, ha tényleg egy jó színdarabot szeretnénk a közönség elé tárni.
A folyamat a szereplőválogatással indult, ezt részben Réka nővér, részben mi, rendezők csináltuk, azonban a végső döntést az osztály közösen hozta meg. Ezt követően kiosztottuk a szövegkönyveket, és kezdetét vette a vándorlás a hosszú és sötét alagútban. Itt még nem láttuk az alagút végén pislákoló fényt. Az első próbák még elég nehézkesen mentek, de aztán hamar belerázódtunk a színpadi létbe, és így könnyen beleélhettük magunkat az örömjátékba.
Az első nagyobb segítséget Farkas Tünde tanárnőtől kaptuk, akit Réka nővér kért fel az előadás színpadiasabbá formálásához. Az eredeti szövegkönyvet Judit nővér írta, ezt is át kellett dolgozni, lerövidíteni, ebben is Tünde tanárnő volt segítségünkre és a rendezők formálták a szövegkönyvet sajátunkká.
A jeleneteket egyesével próbáltuk el, majd amikor már elhangzott a huszadik „elegem van, ebből semmi sem lesz, csak leégetjük magunkat az egész suli előtt”, akkor rádöbbentünk, hogy szükségünk lesz valakire, aki kívülről szemléli a jeleneteket. Ez a valaki Vera néni volt. Sok jó tanács és egy kis motiválás után újból nagy lendülettel futottunk neki az előadásnak.
Amikor már belerázódtunk a próbák menetébe, akkor találtuk magunkat szembe az egyik legnehezebb feladattal, a végeláthatatlan szövegtanulással. Ezzel kapcsolatban rövid interjút készítettünk főszereplőnkkel, Pollyannával, azaz Takácsy Hannával:
Szia Hanna, milyen érzés volt megkapni a főszerepet, számítottál rá?
Az az igazság, hogy egyáltalán nem számítottam arra, hogy engem fognak választani, mikor megtudtam, hogy az osztály azt szeretné, hogy én alakítsam ezt a szerepet, nagyon jól esett, hogy bizalmat szavaztak nekem, és meglepett, hogy rögtön rám gondoltak. Innentől kezdve igazgatottan vártam, hogy milyen lesz majd Pollyannát alakítani.
Hol és hogyan jelenik meg az életedben az örömjáték?
Igen játszom, amikor csak lehet, igaz sokszor van, hogy nekem is nehezemre esik, de ekkor, akik közel állnak hozzám, mindig emlékeztetnek az egyszerű szabályokra.
Hogyan tudtad összeegyeztetni a tanórákra való felkészülést a szövegtanulással?
Nagyon sok tanóráról lettünk kikérve, mert csak így tudtunk hatékonyan próbálni. Ez azt jelentette, hogy otthon több időt kellett az iskolai tananyag pótlására szánnom. Ugyanakkor a darab szövegét jórészt az iskolai próbák során tanultam meg. Apukámmal összesen kétszer néztük át a teljes szöveget otthon. Nagyon hálásak vagyunk a tanárainknak, akik támogatták ezt az előadást, és elengedtek óráikról.
Köszönettel tartozunk Karcsi bácsinak, aki a hangosításban segített, és Judit nővérnek, aki a zenéket, hangokat válogatta össze.
Hatalmas hálával tartozunk Réka nővérnek, Judit nővérnek, Tünde tanárnőnek, Vera néninek és természetesen szüleinknek, akik támogattak minket, így szépen lassan összeállt a színdarab.
A színdarab létrehozását megelőző hosszas munka folyamán osztályközösségünk nagyon megerősödött. A csapatmunka sok odafigyelést és alkalmazkodást kívánt tőlünk, de közös eredményt elérni csak így lehet. Az alkotó folyamat során sokkal összetartóbbak lettünk! Mindenki képességei legjavát adva segítette a nagy mű létrejöttét. Egymást folyamatosan bátorítva tudtuk ennek a kihívásnak megfelelni.
Mindenkinek javasoljuk, hogy olvassa el a könyvet, nézze meg a filmet! Játssza az örömjátékot!
Jancsó Réka és Kálazy Fanni
8. A osztály diákjai
