Húsvétot követő negyvenedik napon, áldozócsütörtök napján ünnepeltük Urunk mennybemenetelét. „E napon Jézus tanítványai szeme láttára felemeltetett a mennybe, és az Isten jobbjára ült.” (Márk evangéliuma) Bár emberi valójában ettől a naptól kezdve nincs köztünk e földön, de istenségére, fenségére, kegyelmére és lelkére nézve soha nem távozik el tőlünk. Az Úr mennybemenetelének ünnepe egyike az egyház legrégibb ünnepeinek, a keresztény katolikus vallás egyik alaphitigazságát képezi.
Az ünnephez kapcsolódva nagyon sok kisdiákunk készül ezekben a hetekben arra, hogy először magához véve Jézus testét – a választott templomban – felvegye az elsőáldozás szentségét.
„Jézus, végre találkozhatom Veled a szentáldozásban. Bevallom, olyan sokat néztem a nagyok arcát, amikor a szentmiséken visszatértek a szentáldozásról. Irigyeltem őket. De már, én is közöttük lehetek. Add, hogy amit eddig csak csodálhattam, azzal élni tudjak! Add, hogy az elsőáldozás segítségével mindig hűséges maradjak Hozzád.”
Urunk a közelgő elsőáldozás ünnepén kivételes módon szegődik majd a diákokhoz, amely nagy örömmel tölt el mindannyuinkat, akik már régebb óta járhatjuk a szentáldozás útját. Hamarosan iskolánk újabb kisdiákjai is belépnek a szentáldozás nagycsaládjába.
Kísérje gondviselő szeretet és áldás az elsőáldozásra készülő diákjainkat.
Gilicze Zoltán