A Teremtés hetének ünnepét a nagy történelmi egyházak hirdetik meg minden évben, szeptember utolsó hetére.
2013-as nagy hazai árvíz idején a hét mottója a víz volt.
„Ha valaki pedig abból a vízből iszik, amelyet én adok néki, soha többé meg nem szomjúhozik, ha nem az a víz, amelyet én adok néki, örök életre buzgó víznek kútfeje lesz őbenne.” Jn. 4;14
Tekintettel arra, hogy ismét hatalmas nem látott méretű árvíz érte el hazánk területét, és a Duna vízállása több városban – így Budapesten is – elérte a kritikus, vagyis harmadik fokú készültségi szintet, a hatodik és hetedik évfolyamos diákjainkkal közvetlenül a folyó partján néztünk utána a Borisz ciklont kiváltó okoknak, valamint a történelmi előzményeknek és szabályozásnak.
Az idei évben a teremtés hetének fő tematikája „A remény zsengéi” címet kapta, amely földünk aktuális állapotát írja le. Ez az utóbbi időben legtöbbször két szó: romlás és segítségre szorultság. Az aktuális helyzetben nem is lehetne az időjárás kiszámíthatatlan változásait szemléletesebben megfogalmazni.
Diákjaink megértették, hogy egyre fontosabbá válik a bennünket körülvevő világ mindenkori állapotának megértése, valamint annak tudatosítása, hogy fel kell fedezni a világ teljességének segítségre szorultságát és ennek megfelelően el kell kezdenünk megkeresni saját egyéni és közösségi helyünket a kritikus helyeztek gyógyításában.
„Aszerint, hogy ki-milyen lelki ajándékot kapott, legyetek egymásnak szolgálatára…”
Gilicze Zoltán
