A keresztútnál a diákok megtapasztalhatták, hogy nem pusztán emlékezünk Krisztusra, hanem meg kell érezniük azt is, hogy bennünk él. A mostani, bennünk élő arcát kell minduntalan kutatni, és erre a keresésre folyamatosan törekedni.
A keresztút misztériuma csak a szeretet látásában közelíthető meg. Mindaz, ami ott történt, a szeretet erejét és győzelmét hirdeti. Ezt a „mindennél magasztosabb utat”, a szeretetet kell megvalósítanunk nekünk is saját életünkben. A megvalósítás folyamat, melyben állandóan fejlődni kell, míg el nem jutunk odáig, hogy mint érett gyümölcs, az Atya kezébe hulljunk. Pál apostol szavai a Szeretethimnuszban ezzel az úttal ismertetnek meg: „Amikor még gyermek voltam, úgy beszéltem, mint a gyermek. Úgy gondolkodtam, mint a gyermek, úgy ítéltem, mint a gyermek. De mikor férfivá nőttem, elhagytam a gyermek szokásait.”
- Urunk, Te mondottad: „Aki tanítványom akar lenni, naponta vegye magára keresztjét és kövessen engem” (Lk 9, 23).
- Nyomdokaidban akarunk járni, hogy keresztutadból erőt merítve, képesek legyünk a kereszthordozásra. Keresztutad a szenvedés, a türelem és az önmegtagadás iskolája, de még inkább a szereteté, és a győzelemé!
- Jézusunk! Add, hogy keresztútban felismerjük saját sorsunkat. Taníts megérteni, mit üzen nekünk keresztutad, mit kell tennünk, hogy Neked tetsző módon tudjuk szeretni egymást, családunkat és egyházunkat!
Végigjárva a keresztutat, tanúi lehettünk a szeretet valódi mibenlétének. A feltámadás biztos reményével kérjük a Jóisten áldását minden családunkra.
Gilicze Zoltán