Pünkösd a kereszténység harmadik főünnepe, a harmadik isteni személy eljövetelének az ünnepe, az Egyház születésnapja, egyben a megújulás és a remény ünnepe is.
Pünkösd ünnepi napján Jézus Krisztus ígérete alapján három fontos esemény történt: a Szentlélek eljövetele, az Egyház alapítása, valamint az egész világra kiterjedő missziós munka kezdete az apostolok által.
„Amikor elérkezett a pünkösd napja, ugyanazon a helyen mindnyájan együtt voltak. Egyszerre olyan zúgás támadt az égből, mintha csak heves szélvész közeledett volna, és egészen betöltötte a házat, ahol egybegyűltek. Majd lángnyelvek lobbantak és szétoszolva leereszkedtek mindegyikükre. Mindannyiukat eltöltötte a Szentlélek, és különböző nyelveken kezdtek beszélni, úgy, ahogy a lélek szólásra indította őket” (ApCsel 2, 1-4). A Jeruzsálemben összesereglett különböző nemzetiségű és nyelvű tömeghez kinek-kinek az anyanyelvén szóltak az apostolok, aminek hatására aznap háromezer ember tért meg. A pünkösdi láng miatt az ünnep liturgikus színe a piros, amely a Szentlelket is jelképezi.
Az ünnepről kapta nevét a pünkösdi rózsa, más néven kerti bazsarózsa, amely Európa csaknem valamennyi népénél az ünnep közkedvelt jelképe, a Patrona Hungariae virága. Abban is különbözik a többi rózsafajtától, hogy nincsen tövise, ami Mária szeplőtelenségére utal.
A keresztény hagyomány mellett pünkösd Európa-szerte ősi tavaszköszöntő ünnep is. Egyik legjellegzetesebb szokása a sokfelé különböző formában elterjedt pünkösdikirály-választás. A középkorra visszanyúló hagyomány szerint általában lóversennyel vagy más ügyességi próbával választanak a legények egymás közül pünkösdi királyt. A győztes pünkösdi király az esetek többségében egy esztendeig különleges kiváltságokat élvezett: virágkoszorút kapott a lányoktól, minden lakodalomra, mulatságra hivatalos volt, a kocsmában ingyen ihatott a község költségén, büntetést pedig nem szabhattak ki rá.
Széles körben elterjedt szokás volt a pünkösdölés. Általában fiatal lányok csoportja házról házra járt, és énekkel, versekkel, tánccal köszöntötte a háziakat. Közülük a legszebb lány volt a pünkösdi királyné, aki a fején rózsakoszorút viselt. A pünkösdölésnek bőségvarázsló és adománygyűjtő funkciója is volt. A dalok végeztével a szereplők adományokért esedeztek.
A magyar pünkösdnek az utóbbi két évtizedben elválaszthatatlan, egyszerre vallási és nemzeti jellegű kitüntetett eseménye lett a csíksomlyói búcsú. Több évszázados múltra nyúlik vissza, kezdetben többnyire a székelyek, illetve a csángó magyarok zarándokoltak el a csodatévő Szűz Mária szobrához, később, főként Trianon után egész Erdély katolikusai. A vallási mellett ekkor erősödött fel az esemény nemzeti jellege. Nevezetes volt az 1949-es búcsú, amikor Márton Áron erdélyi püspök bérmaútja során ellátogatott Csíksomlyóra is. 1990-től vált a magyarság ünnepévé, amikortól magyarországi és a világ többi részébe származott több ezer magyar zarándokol Csíksomlyóra.
Pünkösd ünnepe adjon megújulást, reményt és hitet mindannyiunknak abban, hogy még a látszólag megoldhatatlannak tűnő nehézségek is leküzdhetők, mert van bizonyosság a mindennapok során.
Gilicze Zoltán