Szeptember 26-i kezdettel – hagyományainkat megerősítve – került sor iskolánkban a Teremtés Hete és a pásztorünnepi projekthetünk megtartására. Oly gyakori, hogy ami a legalapvetőbb és a legkézenfekvőbb, azzal szoktunk a legkevesebbet törődni. Ez a témahét jó alkalmat biztosított arra, hogy csatlakozva a Teremtés ünnepének hetéhez, diákjaink figyelmét ráirányítsuk az Atya teremtő munkájára, egyben népünk kulturális örökségére. Célunk az alapvető keresztény felismerésnek a mai kor problémáira válaszolni próbáló megfogalmazása a Jézustól tanult szeretet szemével nézve, miszerint figyelmünk középpontjába kell állítanunk teremtett voltunkat az ember és környezete teremtettségét.
A hét folyamán teret biztosítottunk tanulóink számára, hogy élményszerűen sajátíthassák el az egyéni és a közösségi tevékenységek sorozatában a magyar népi kultúra értékeit, rácsodálkozzanak a teremtett világ, a bennünket körbe vevő természet szépségeire, hogy harmóniában tudjanak élni Isten teremtett világával, amelynek mindannyian felelősséget hordozói vagyunk.
A hét folyamán elem-, kupak-, kávékapszulagyűjtést szerveztünk, teremszépség versenyt hirdettünk, valamint a hozott virágokból, növényekből megszépítettük az udvari magaságyásainkat is.
A heti tevékenységsorozat elősegítette tanulóink számára a közvetlen és közvetett környezettel való mélyebb azonosulást, közös elkötelezettséggel az ember és környezete teremtettségének meglátásait, a közös hálaadást a Teremtő alkotó munkájáért, családunkért, otthonunkért, a bennünket körbe vevő élővilág változatosságáért.
A tematikus eseménysorozatban meséken, történeteken, hangszereken, énekeken, táncokon, mutattuk be diákjainknak a pásztorélet mindennapjait, szokásait, ezáltal hazánk erre vonatkozó néphagyományait. Ennek az örökségnek a megélése és továbbadása évről évre hozzájárul a közösségünk folyamatos életképességéhez, erejéhez és jólétéhez.
Idén minderre különleges alkalmat adott a hortobágyi pásztorok mintegy kétszáz pásztordinasztiát átívelő közösségi élete, hagyományai és szerteágazó tudása, amely bekerült a szellemi kulturális örökség élő örökségei közé. Elismerést kapott, hogy birtokukban van az égbolt, a csillagok ismerete, a környezetre vonatkozó tudás, amely a növényfajták megfelelő használatát, gyógymódok ismeretét foglalja magában. Nagy szakértelmet igényel a különféle tejtermékek elkészítése, az állatok fejése, az oltó szakszerű használata is. A hagyomány összetettségét igazolja jellegzetes viseletük, történeteik, pásztortáncaik és -dalaik, valamint pásztorművészetük is.
Az örökségünk megélést a záró napon a Szent Mihály napi erőpróbával, valamint a táncházzal kibővített vásárral zártuk.
A projekthét megértést adott diákjaink számára arra vonatkozóan is, hogy feladatunk nem csak a ránk bízott világ védelme, hanem annak épségben történő átadása a jövő nemzedékének.
Gilicze Zoltán