Húsvét utáni negyvenedik napon ünnepeljük Krisztus mennybemenetelét.
„Az Úr Jézus, miután szólt hozzájuk, fölment a mennybe, elfoglalta helyét az Isten jobbján, ők meg elmentek, s mindenütt hirdették az evangéliumot. Az Úr velük volt munkájukban, és tanításukat csodákkal kísérte és igazolta.” (Márk evangéliuma)
A mai ünnepen egyszerre emlékezünk arra, hogy Krisztus hazatért az atyai házba, és arra is, hogy emberiségünket is magával vitte.
A középkorban sok katedrálisban ilyenkor egy nagy kosárba állították a püspököt, és felemelték a magasba. Ezzel tették láthatóvá, hogy Krisztus bennünket is felemel, és magával visz.
Bár valójában Jézus már húsvétkor testében is megdicsőülve eljutott az Atyához, de negyven napon át továbbra is megjelent az apostoloknak, hogy megerősítse őket hitükben, megmagyarázza nekik az ószövetségi írásokat, valamint a róla szóló jövendöléseket.
A negyven nap letelte után az írásos emlékek szerint egyetlen apostol sem láthatta többé Jézust.
Ő azóta is az Atya jobbján ül, vagyis vele együtt a mindenségen uralkodik, de a világ végéig folytatja megváltó és megszentelő művét az igehirdetés és a szentségek kiszolgáltatása révén.
Jézus mennybemenetel elsősorban erős üzenet volt, hogy minden hívő megbizonyosodhasson róla, hogy Krisztus nem egyszerűen „eltűnt”, hanem hét angyal társaságában visszatért az Atyához. Látványos felemelkedésre az angyalokkal nagy szükség volt, hiszen az akkori emberek többsége is elsősorban azt hitte, amit látott.
Mindezek ismeretében az emberek hitének megerősödését, valamint az egyház által tanított hét szentség fontosságának megértését szolgálta az áldozócsütörtök, vagyis Urunk mennybemenetelének ünnepi alkalma.
„A halálon győzedelmeskedő Krisztus új életformát kezdett Isten mellett. Ő elsőnek lépett be a feltámadott életbe, hogy helyet készítsen választottainak: egyszer majd eljön újra, hogy megdicsőült híveit bevezesse magával az örök életbe.” (Vö. P. Benoit, Exégèse et Théologie, I, Párizs, 1961. 363skk.)
Mindenható, örök Isten, te minket már a földön mennyei eledellel táplálsz. Add, hogy áldozatos buzgósággal törekedjünk a mennybe, ahová már fölvetted emberi természetünket.
Ámen.
Gilicze Zoltán