A szóbeli érettségik hetében töri tábort tartottunk az emelt szintű érettségire készülőkkel. Délelőttönként a Patronában maratoni foglalkozásokat tartottunk az emelt szintű írásbeli feladatlapokkal ismerkedve. E mellett kicsit előkészítettük a délutáni kirándulásainkat.
Az Andrássy út 60-ból, a nyilas és a kommunista pokol bugyraiból indultunk, hogy az 56-os forradalmárokkal együttvonulva kijussunk a mélységből, lélegzetet vegyünk Bem apó emlékénél, s innen emelkedjünk a királyi vár magaslataiba és büszkén pihenhessünk meg Szt. István király lábainál a budai várban.
A Terror Háza nemcsak szimbolikusan, hanem valóságosan egyesítette és önmagában testesítette meg előbb a szélsőjobboldali, majd a szélsőbaloldali terrort. Bár többen jártak már itt, mindig fedezünk fel újabb és újabb borzalmakat mindkét rendszerből.
Az 56-os forradalmárok hihetetlen bátorsággal és eléggé nagy lendülettel tették meg gyalogosan az utat, a Március 15-e tértől a Bem szoborig. Nyomukba eredve emlékeztünk a MEFESZ követeléseire és Sinkovics Imre szavalataira. Stopperral mértük saját teljesítményünket, 59 perc, tehát pár perccel megdöntöttük a felkelők rekordját.
A Hadtörténeti Múzeum kincseit megtekintve (pl. elfeledett Zrínyi-szobor, zsákmányágyúk a kínai ópiumháborúból), emléksétára indultunk a budai várban. A legrégebbi épülettől, a Magdolna-toronytól, a Mátyás felújította Nagyboldogasszony templomon át, a török kori ágyúgolyókig, majd Hadik András lovas szobrán át a Halászbástyáig.
Rövid, de tartalmas napokat töltöttünk együtt, végül pedig süti, fagyi, üdítő várt minket Györgyi néninél Kelenföldön.
Budapest, 2021. június
