A Déli pályaudvaron találkoztunk, és együtt vonatoztunk Balatonszéplak-felsőre. Leraktuk a csomagjainkat, és ebédelni mentünk. Délután „egy kis 5 perces” (40 perces) séta után megérkeztünk Siófokra. Megnéztük a Kálmán Imre Emlékházat, fagyiztunk és sétáltunk egyet a városban. Hosszas töprengések és ötletelések után végül krumplis lecsót főztünk vacsorára, ami olyan finom volt, mintha Jamie Oliver főztje lett volna. Másnap reggel biciklizni indultunk Zamárdiba, csavarogtunk a kis utcákon. Eltekertünk Siófokra, itt kezdődött vitorlás kalandunk. Három hajóval mentünk ki a magyar tengerre. Olyan érzésünk volt, mintha egy hullámvasúton lettünk volna. (A hullám stimmel – erősen fújt a szél, és nagyok voltak a hullámok.) Délután a strandra mentünk, de sajnos hamar beborult az ég – ez az aznapi vizes élményünk végét jelentette. Késő estig sokat nevettünk, nosztalgiáztunk, történeteket meséltünk. Megéltük, hogy ezek a pillanatok - amikor együtt van a csapat – hiányoztak csak igazán a digitális oktatás alatt. Mindkét este önmagunk lehettünk, bulizhattunk, táncolhattunk, nevethettünk, bemutathattuk zenei ízlésünket – a szomszédok nagy örömére. Reggeli után összepakoltuk a csomagjainkat, megvettük a vonatjegyeket, és elmentük a Fordított Házba. Az akciófilmekben szoktak a házak fejjel lefelé állni, nem vízszintes padlóval kialakítva. Kicsit ijesztő volt, hogy minden fordítva volt, és mi a tetőn sétáltunk. Leszédelegtünk a strandra (a ferde-tetőn-járás után a vízszintes föld volt a furcsa). Észrevétlenül telt az idő. Egyszer csak jött Rita néni és Cili néni, hogy kezdjünk összepakolni. Összecsomagoltunk, magunkhoz vettük a többi táskát, és indultunk az állomásra. Hihetetlen, hogy egy pillanat alatt elrepült ez a három nap.
Fájó szívvel búcsúztunk a Balatontól, részben a nyártól és egy kis időre egymástól.
Broczky Katalin 10.B
