Kiállításon voltunk a Várkert Bazárban

Néhány gimnáziumi osztállyal  közösen megnéztük a Várkert Bazárban pazarul megrendezett interaktív kiállítást az I. világháborúról. A kiállítás fő kurátora és történésze, Schmidt Mária látványos ötletei, gondosan válogatott idézetei angol és magyar nyelven, a sokszor életnagyságú díszletek, a megnézhető és meghallgatható interaktív elemek 13 termen keresztül-rendkívüli hatást tettek ránk, látogatókra.

Az alábbiakban néhány diák összefoglalójából, élménybeszámolójából olvashattok részleteket.

„Először is az fogott meg, hogy minden szereplő életnagyságú volt a szobákban, például Ferenc József dolgozószobájába léphettünk be, anélkül, hogy megzavarnánk fontos dolgaiban és elmélyült gondolataiban. Minden teremben találtunk egy interaktív monitort, melyen az I. világháborúhoz kapcsolódó rengeteg érdekes adatot hívhattuk elő három nagy témára osztva: 1. Európai testvérháború, 2. A háború urai, 3. Új világ születik címmel. Megismerkedhettünk az első világháborúban használt védelmi és támadó fegyverekkel. A falon levő fényképek felidézték az akkori kor hangulatát az élet különféle területein. Különösen látványos volt számomra az a folyósó rész, amelynek falai homokzsákokkal voltak kirakva, belül pedig kicsi gejzír-féleségek voltak. A kiállításon látottak összességében nagy benyomást tettek rám, de hogy egyes részleteket jobban megfigyelhessek, szívesen visszamennék újra.” (Németh Zsófia 7.A)

„Fél órája léptem ki a kiállítás épületéből, még most, az emlékek mámorában akartam megírni ezt a rövid beszámolót. Nehéz lesz átadni az élményt így írásban, ezt látni kell! Ki sem akartam jönni a kiállításról, annyira magával ragadott a díszlet, a zajok, az idézetek a falon, és az, hogy megéreztem valamit abból, mit is jelenthetett a világháború a magyaroknak és más népeknek. A háború kitörésétől egészen Trianonig olyan kulcsfontosságú tényeket tudhattam meg, amelyeknek bizonyosan nagy hasznát veszem majd az érettségin. A magyarok vesztesként jöttek ki az I. világháborúból, de nem csak ők gondolták úgy, hogy „az I. világháborúban Európa örökre elveszett”. Még számtalan, hasonlóan mély mondanivalót hordozó idézet ragadta meg a szemem, amiken azóta is elmélkedem, és csak próbálom feldolgozni, hogy valóban úgy lehetett, ahogy többen gondolták: „Gépek vagyunk, katonagépek.” Borzasztó, hogy az ember, Isten legcsodálatosabb teremtménye csak egy eszköz volt arra, hogy magához hasonló életeket oltson. Az ember mindig hatalmat akar, mindig isten akar lenni és mindenek fölött állni, mindenkit uralni. Ha Istenhez akarunk hasonlítani, akkor jóságosnak és békésnek kellene lennünk, és akkor talán másképp alakulna a sorsunk.” (Bolvári Eszter 12. A)

 

Ne jelenjen meg a nyitóoldalon
Ki
2022. szeptember 21.