Patronás – piarista Dániel-játék
Tomboló közönség előtt, mulatságos és egyben zeneileg, dramaturgiailag egyarán végletekig igényes kivitelben adták elő patronás és piarista tehetségek gyönyörű középkori Dániel-játékunkat december 20-án a piarista kápolnában. Vérszomjas oroszlánok futkostak a teremben, kegyetlen uralkodók és mindenre elszánt edényhordozók bolyongtak a közönség megrettent tagjai közt, fantasztikusan elegáns jelmezekben vonult a patronás hölgyek királyi csoportozata, és remegtek a falak a piarista fiúk pazar zengzeteitől. Melegh Béla tanár úr és Szőnyiné Lobmayer Margó tanárnő ismét fantasztikus performansszal pezsdítette fel adventi várakozásunkat. A filmfelvétel itt tekinthető meg. Köszönet a fotókért a Piarista Gimnáziumnak.
A Ludus Danielis középkori liturgikus játék, s mivel kezdettől szívesen adták elő iskoladrámaként, különösen is indokolt műsoron tartása a keresztény kulturális hagyomány olyan őrzőhelyein, mint a Piar vagy a Patrona. „A természetes könnyedséggel pergő, hullámzó dallamok – írja a műről Galamb Zoltán zeneesztéta - a hangszerekkel folytatott izgalmas játék kíséretében ellenállhatatlanul magukkal ragadóak, s kiváltképp gyönyörködtetők a makacsul ismétlődő akkordbontások felett kibomló melódiák, melyek, ha áttételesen is, de a későbbi variációk, groundok, ostinato basszusokra épülő jazz-improvizációk rég elfeledett ősei.”
A babiloni fogság idején fellépő Dániel próféta történetéből két mozzanatot emel ki a mű: első megdicsőülését a beteljesedő jóslat kimondása kapcsán, majd a másodikat, amit azonban megelőz az oroszlánveremben átélt próbatétel.
Hatásosan indult az előadás, mert a nagy létszámú kórus körös-körül foglalt helyet a közönséget mintegy körbevéve, így egyidejűleg szólalt meg robajló énekük a terem minden irányából. A forte hangzatok után megnyerő kontrasztot alkotott a bevonuló leánykor kifinomult, halk éneke, s az azt kísérő finom csengettyűszó, amit meghívott művészként a kiváló Bubnó Márk szólaltatott meg. Derültséget és ámulatot keltett, hogy a „Mene tekel fáresz” csakugyan a falon jelent meg, hála a technika vívmányainak (magyarán a jó minőségű projektornak), s még inkább a vöröses sörényükkel mindenkit elkápráztató oroszlánok játéka, amint a gonosz tanácsadók felfalása után fogpiszkálókkal végezték el a szükséges szájhigiéniai tennivalókat.
Félelmetes professzionalizmussal énekelte a főszerepet Horti Csanád, impozáns volt a királyné, Sarlós Sára elragadó alakítása, de mindenki más is kitűnő volt, így Jakab Attila, Antók Etele Antal, Csobán Bertalan, Deák Jakab, Déri Bernát, Százados András, Farkas Domonkos, Bubnó Márk és Nyitrai Péter.
Büszkék vagyunk a Patrona kóristáira: Rónai Piroskára, Bángi-Magyar Hedvigre, Básty Dorottyára (11.B), Mácsár Kittire, Kalmár Rozinára, Marxer Virágra, Lőrincz Rékára, Bánhidy Klárára, Szabó Ritára (9.A), Seres Rékára (9.B), Simon-Bege Krisztinára, Völgyesi Majára (8.A), Koenig Juliannára, Szenthe Dorottyára, Triesz Alidára (8.B).
A műsor és a hosszan tartó vastaps után a testvérosztályok jelen lévő tagjai elmélyült beszélgetésbe merültek, a két iskola tanárai pedig a könyvtárteremben köszöntötték a két karnagyot.
